2009. december 29., kedd

Karácsonyi tartozás

Szepyke és Raindrop is megkért, hogy írjak le egy kedves karácsonyi történetet életemből. Karácsony előtt nem tudtam idő hiányában teljesíteni a kérésüket, de most megteszem.
Különösebb történetem nincs.
Gyermekkoromból azokra a karácsonyokra emlékszem a legszívesebben, mikkor még élt a nagymamám, és már nagyobbacska voltam, oly annyira, hogy tudtam neki segíteni a takarításban, a fa díszítésében, és az ajándékok csomagolásában. Jó szívvel tettem ezt, nagyon szerettem nagymamám körül sürgölődni, és a segítség fejében zsebpénzt is kaptam mindig. Sok unokája volt, összesen 11, szóval volt mit csomagolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, volt benne mindig narancs, csoki, és papírszalvétába csomagolt pénz, és még pár apróság, ami évenként változott. Szenteste összeült nála a nagy család, alig fértünk el az étkezőbe, több asztalt toltunk össze, hogy mindenki lebírjon ülni, de ezek az alkalmak így is nagyon jók voltak. Nem ettünk különleges dolgokat,húsleves, házi kolbász és májashurka, sült hús, köretnek krumplipüré, sütinek nagymamám általában porlóskiskiflit készített, amit szilvalekvárral vagy dióval töltött, és még gyakori süti volt a rádiótészta.
A fenti képen látható gömböt nagymamámtól kunyeráltam el, ez a legkedvesebb díszem azóta is. Minden, még a vatta csomó meg a cérna is tőle van. Mindegyik gömb felet a fájukon volt egy kis vattapamacs, havat akart imitálni, és az ágakra is tettünk vattát, szintén a hóhatás miatt. A gömböt most vasárnap hozták el nekem szüleim, mert ha nem karácsonykor megyünk haza akkor nem jut eszembe, hogy előkeressem a karácsonyi díszeket, de most hogy épp karácsonykor ők jöttek így megkértem őket hozzák el nekem. Szegény kis gömb nagyon kopott már, nem tudom hány éves lehet, de biztos nagyon sok, sajnos már nincs kitől megkérdezzem. A házikó a gömbön nincs lekopva, csak jobb képet nem tudtam róla csinálni, van ablaka és ajtaja is, azt mindenki képzelje hozzá.

Az ifjúkori karácsonyok arról szóltak, hogy szenteste elmentünk a gyülekezetbe ( ez volt az ünnep fénypontja) a gyerekek énekeltek, verset mondtak, utána ajándékot kaptak. Ezután gyorsan haza vacsorázni majd vissza a gyülekezetbe, és indultak a kántáló csoportok. A fiatalok külön gyalog, a fúvószenekar autókkal, az énekkar szintén autókkal. Megvolt, hogy melyik csoportnak hová kell elmenni. Olyan jók voltak ezek az évek, mentünk hóban, szélben, és vittük az örömhírt, időseknek, betegeknek, barátoknak, hogy Jézus megszületett! Szép évek voltak, hiányoznak a mai napig.
Szatmárnémeti születésű vagyok, ott éltem le gyermek és ifjú éveimet. Ott a karácsony nem csak a család ünnepe, ott ez egy örömünnep, az emberek felkeresik barátaikat, ismerőseiket, vendégeket fogadnak, az egész ünnep egy pörgős kifelé szeretetet sugárzó, és nem csak a családra összepontosító ünnep. Nemek hiányzik ez a pörgés, de azért azt is megtapasztaltam, hogy ennek a csendes ünneplésnek is megvan azért az előnye.

Az idei karácsonyunk egyszerűen telt. Nem főztem különlegességeket, volt egy jó nagy adag húsleves, amit már csütörtök délre megfőztem, ez kitartott 3 napot. Estére egy jó nagy adag töltötkáposztát főztem, azaz sütöttem pataki tálban, ez is két alkalomra elég volt, úgy hogy egyszer még vendégeink is voltak. Lényegében nem is készítettem egyebet, a húslevesből a húst kipírítottam(főleg csirkecombok voltak), és változó köretet készítettem mellé. Mindez szombat estig kitartott, péntek este vendégink is voltak.
Vasárnap ami már karácsony harmadnapja jöttek ebédre szüleim, akkora csukát sütöttem, amit férjem fogott még az ősszel, készítettem fasírtot, és krumplipüré készült mellé. Levesnek elkészítettem a vörösboros szilvakrémlevest. Estére sóletet készítettem, akkor jöttek a barátnőmék vacsorára.
A sütik: Nem számítottam ennyi vendégre, így a beigli, ökörszem, anygyalszem mellett csak egy gesztenyekrémes sütit készítettem, nem készült róla fotó, lényegében semmiről sem készült fotó az ünnepek alatt. A gesztenyés süti nem lett volna elég még vasárnapra is, így sütöttem egy kókuszos gyümölcsös süteményt, olyat mint a torta változata, de hogy kiadósabb legyen nagytepsibe. Így már bőven elég volt minden, tudtam osztogatni is belőle.
Tegnap sógornőmék is meglátogattak, így a karácsonyi időszak tényleg úgy telt, hogy jöttek mentek az emberek, és ez nagyon jó volt, ennek már kezd olyan pörgősebb hangulata lenni, amit annyira szerettem az "otthoni " karácsonyokban. Nem ajándékoztunk nagy dolgokat, nem is arról kell szóljon szerintem ez az ünnep, de mégis jó volt. Meghitt és szeretetteljes.
És ami még nagyon lényeges, megbeszéltük a péntek esti vendégeinkkel, hogy jövőre együtt elmegyünk és kántálunk, és visszük a jó hírt barátoknak, ismerősöknek, hogy Jézus megszületett, számomra ez a leglényegesebb ebben az ünnepben.

Nem adom tovább, mert a kérdés karácsony előtti volt, de aki érez inditatást az nyugodtan elmesélheti az ő kedvenc történeteit, gondolatait.

4 megjegyzés:

Renata Kalman írta...

Tetszett ez a bejegyzés (is), főként, hogy a lelki oldalát hangsúlyozod az ünnepnek.

Gizi írta...

Olyan jó volt olvasni a soraidat!!! A nagymamád biztosan büszkén néz most le rád!!!

szepyke írta...

Köszönöm!:)

Az én nagymamámtól a mai napig kapok Mikuláscsomagot, és soha nincs benne felesleges dolog, csak mogyoró, narancs, és egy tábla kedvenc csoki.
És tetszett, hogy nem bonyolítottad túl a karácsonyt, ez neked is ünnep, nem csak a családodnak.
Nem kell a konyhába szorulva ünnepelni, hiszen a szerettein ránk kiváncsiak, nem a hátunkra...

Kiskukta írta...

Renáta, szerintem főleg ez a lényeges az ünnepben, de tudom, hogy te is így gondolod!:)

Gizi, remélem így van!

Szepyke, ezek szerint a nagymamák már csak ilyenek.
Legfőbb szempont az ünnepi kajáknál az, hogy mindenki szeresse, a lányaim az egyszerű kajákat szereti, ezért inkább abból készítek nagy adagot, és így nem kell sokat süssek, főzzek, s mégis mindenki jóllakik.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails