2010. január 30., szombat

Olvasóim küldték

Jól elkéstem ezzel a bejegyzésemmel, az érintetteknek kb múlt hét elejére ígértem, azaz majdnem 2 hetet csúsztam, de hol vártam még pár ember levelére, hol sok volt a meló, most meg pár napig nem volt netem (kb csütörtök déltől ma délig) , így csak most jutottam idáig, hogy megírjam.

Örömmel tapasztaltam még tavaly, amint megírtam első fondantos bejegyzésemet, hogy sok az érdeklődő iránta. Rendszeresen kaptam érdeklődő leveleket kérdésekkel, majd egy idő után volt aki a kész művét is megmutatta nekem. Hát az első sikereknek nagyon-nagyon örültem, talán jobban mint annak idején a sajátomnak. Öröm volt azt látni, hogy megéri pötyögni, mert hasznosak pár embernek a bejegyzéseim. Egy darabig gyűjtögettem a képeket, aztán úgy döntöttem, hogy mégsem teszem ezt, mert minek tenném fel a mások képeit az én oldalamra, nem kérkedhetek mások munkájával, ezért töröltem az első pár gyűjtött képet. Persze ez eléggé megbonyolította ennek a bejegyzésnek az előkészületeit, mert minden ismeretlen névre a címjegyzékeben írnom kellett egy levelet, érdeklődve, hogy miért is leveleztünk anó. Szóval sok sok levelezés előzte meg ezt a bejegyzést, de megérte.

Pár érdeklődővel már annyi levelet váltottunk, hogy már baráti kapcsolat alakult ki köztünk, ezért is nagyon megérte a sok pötyögés.

Ezt a bejegyzést bátorításnak szánom mindazoknak, akik még csak szemezgetnek a cukrászkodás gondolatával, mindenki bátran hozzáfoghat, nem ördöngősség, meg lehet csinálni, és gyakorlattal csak egyre szebbek lesznek a munkáink.
Sem én, sem az ebben a bejegyzésben szereplő olvasóim nem profi cukrászok, csak lelkes amatőrök vagyunk, de élvezzük amit csinálunk, és örülünk mindannak, ami kikerül a kezünk alól.
A kapott képek időrendjében próbálom a tortákat felsorakoztatni, a készítőjük rövid véleményével:

Ildikótól kaptam legelőször képet, nagy-nagy örömmel töltött el, hogy ilyen szépen sikerült bevonnia a tortáját, ő ezt írta: "A fondanttal kapcsolatos véleményem, abszolut könnyű, jól kezelhető, formázható, jó az adag, egyszóval nekem nagyon tetszett imádtam vele dolgozni."

Íme Ági tortája, ő ezt írta a fonadtról:

"Régóta szerettem volna a saját készítésű tortáimat beborítani valamivel, de olyan dologra gondoltam ami olcsó, egyszerűen,házilag elkészíthető, no és persze nem lenne hátrány, ha jó íze is lenne! Kutakodtam erre arra, míg Kiskukta oldalán megtaláltam a számomra elkészíthető "fondantot".
Tortadíszítés nem az erősségem ez látszik a képen, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy micsoda tökéletes bevonatot kaptam pár olcsó beszerezhető, minden háztartásban fellelhető hozzávalókból. MÉg két nap után is tökéletes íz, állag egyszóval tökéletes!!MI sem bizonyítja számomra jobban, hogy férjem nem győzte dícsérni!A torta diókrémes, a piskóta és a krém is szintén Kiskukta receptje alapján készült. Köszönet érte, és hogy lehetőséget kaptam bemutatni :)
Ági"



Eszter nem kis fába vágta a fejszéjét, 2D-be rakta rá Hófehérkét a tortára, szerintem első tortánál nagyon-nagyon szép lett! Íme a véleménye:

"Nekem nagyon tetszett és nem volt annyira bonyolult,mint azt az elején
gondoltam!A csokis fondat nagyon finom lett és nem csak a gyerekeknek
ízlett,hanem nekem is!Kell mondjuk hozzá egy kis "gyakorlat" illetve
kézügyesség,hogy tényleg valami szépet csináljunk,de az egyszerűbb
dolgokat mint például a virágok,azt szerintem elsőre is tök jól meg lehet
csinálni!Az egyetlen bánatom,hogy színezni sajnos tényleg csak
ételfestékkel lehet!Amit én színeztem(citromsárga),annak olyan fura íze
lett!
Kis türelem meg kis kézügyesség és szerintem nagyon egyszerűen és gyorsan
meg lehet csinálni!"



Iboly tortája csodaszép lett, ahogy a véleményéből kiderül neki nem az első tortája, ez látszik is.

"A fondant elkészitése számomra nem volt olyan ördöngősség mint ahogy gondoltam. Mivel nem tudtam egyszínű pillecukorkát beszerezni, ezért döntöttem a porcukorból készült változat mellett, persze így még olcsóbb is.
Sok videot néztem meg mire belemertem vágni. Ráakadtam az oldaladra és nagyon megörültem ennek az igazán egyszerű receptnek, ami szerintem - legalábbis nekem - nem olyan nyúlós és talán könnyebb is elkésziteni, mint a pillecukrost. Nagyon jó vele dolgozni, sokáig eltartható a hűtőben becsomagolva. A szines fondant pedig vékonyka gumikesztyűben készitettem. Még egyszer köszi szépen a recepteket, te persze sok szép tortával büszkélkedhetsz. Én még egy készitettem igazán, valamint kis apró díszeket készitettem még. Remélem a jövőben még sok ilyet fogok sütni.
A csokitorta recepteddel együtt készült és az ize is nagyon ízlett mindenkinek. Egyáltalán nem volt tömény."

Kriszta már több tortát is borított fondanttal, de nagyon szerény, szerintem Villám gyönyörű lett, ugyanúgy mint a többi tortája, ő erre a legbüszkébb így ezt mutatná meg nagyközönség előtt. Amúgy itt megjegyezném, hogy ilyen erőteljes színekkel a legnehezebb dolgozni, erős piros esetén már annyi festék kerül a fondantba, hogy legyen az bármilyen festék jelentősen rontja a massza állagát.

"Véleményt nem nagyon tudok írni a fondatról, mert eddig hármat
csináltam. Általában minden második sikerül.Egy jó ötlet, mert jóval
olcsóbb, mint a marcipán. Én még nem éreztem rá igazán erre a
technikára. Mondjuk az autós elsőre sikerült."

Íme Anna tortája, szerintem nagyon szép. Nem találtam véleményt a levelek közt, lehet véletlenül nem mentettem el. Ha megírnád megint, akkor csatolom utólag.


Kitti sem kezdő már, látszik a munkáján, marcipánnal dolgozott eddig, de kíváncsi volt erre is. A marcipánt is ő csinálja amúgy a tortáihoz!

"Amit a fondantról gondolok....:) ez érdekes lesz, de megpróbálom röviden, velősen összefoglalni.
Mivel én először a marcipánnal kezdtem, ezért ez a cukormassza nekem nagyon egyszerű volt. Nagyon könnyű elkészíteni, bánni sem nehéz vele.
Ha egy teljesen kezdő ebbe szeretné belevágni a fejszéjét, akkor TEGYE! Mert nagyon könnyű.
Szerintem egy 10 éves gyerek is röhögve meg tudja csinálni!!! (ha akarja) Formázásának meg tényleg csak a fantázia szabhat határt.
Picit jobban lehet ezzel dolgozni, mint a marcipánnal. Ez annyival másabb, hogy a cukor miatt hamarabb puhul, mint a marcipán, (mert hát ott azért valamennyire "leköti" a cukrot a mandula) de kb. azonos módon lehet őket formázni.
Arról nem szeretnék írni, hogy melyik a finomabb, mert elfogult lennék. Ez annyira ízlés dolga......
Ezt minden leendő kis "cukrásznak", anyukának, nagymamának, ....műkedvelő hobbizónak könnyű szívvel ajánlom."



Igazából akkor döntöttem el, hogy mindenképpen megírom ezt a bejegyzést, amikor Fanótól megkaptam a váras képet. Ő nem kérdezett előre, hanem csak elküldte a művéről a képet. Nagyon örültem neki, mert így látom, hogy nem csak a pötyögésnek van értelme, hanem a fázisfotók készítésének is. Amúgy neki blogja is van, csak nem nyilvános, pedig biztos sok szépséget láthatnánk nála is!
Ő sok-sok ólomüveges fotót is küldött, gyönyörű házakkal, meg dobozkákkal, nekem ez a hópehely a kedvencem, ezért ezt választottam ki.

"Ólomüvegsüti:
Fantörpikus ötletnek találom ezt a kemény cukros trükköt!
Kicsit féltem tőle vajon nekem is sikerül-e elkészíteni,de nem volt gond!A leírás részletes és nagyon jól megfogalmazott volt,így semmi nem jelentett gondot!
Készítettem belőle karácsonyfadísznek és azonnal ehetőnek valót is!
A gyerekek nagy örömmel szopogatták a mézeskalácsok közepét :)
Illetve belecsempésztem a trükköt a mézeskalácsházaimba,a bonbonos dobozkáimba és a mécsestartóimba is,ezekből lettek az ablakok!Sajnos ezt a képek annyira nem adják vissza,de nagy sikere volt!
Több,főzni-sütni most tanuló barátnőmnek átadtam a "tudományt" szerintük és szerintem is örök hála Kiskuktának érte! :)

Torták:
Vártorta:
Keresgéltem a neten,hogy milyen tortakülönlegességgel lephetném meg a kislányom!
Kiskuktánál megint megtaláltam a legjobbat!
A vár torta tésztája szuper lett,és szépen kijött belőle minden,sőt még maradt is egy kicsi az esti kakaózás mellé!
Külsőre nem lett olyan profi,de nagyon igyekeztem mégsem volt egészen tiszta hogyan is lehet a marcipánt úgy ráfektetni,hogy ne legyenek benne tűrések!Ekkor fordultam Kiskuktához aki elmagyarázta!
Kalaptorta!
A magyarázat után már mégnagyobb lelkesedéssel álltam neki a kalaptortának!
Ennél a tortánál a tészta volt saját a hab pedig a Kiskukta blogján közzétett!
Ez a borhab valami fantasztikus és tényleg nem olyan ördöngösség elkészíteni,bárki neki állhat!!!Nekem volt egy B-tervem ha elbénázom,de ezt nem lehet :)
Két kalapot készítettem,mert ugye a borhabosból a gyerkőcök nem ehetnek!
A nagy kalapnál elhibáztam a nyújtást és elvékonyodott a fondant....igen igen ez már fondantos bevonás :) Így eléggé kilátszik,hogy piskótatekercs van alatta,de a kisebbnél már jobban sikerült!

Fondant:
Na ez az amiért ha lehet mégnagyobb hálával tartozom,elkészítettem és szuper!
Könnyen kezelhető és már bánom,hogy a virágaimat nem ebből készítettem :)
Legközelebb azt is ebből fogom megcsinálni!"



És legvégül Edit, aki nem csak virtuálisan ismerősöm, hanem edzőtársam, barátom is. Kezdő háziasszony, de nagyon lelkes. Ő nem írt nekem véleményt, mert nem levelezünk, hanem szemtől szemebe beszélünk, de a véleménye pozitív. Első tortája a rózsás torta, az egy próba torta volt, a fondantot eljött és itt csináltuk meg, de rájöttem, hogy sokat nem ér a jelenlétem, mert csak annyit tudok elmondani úgy is mint amit leírni, a gyúrást érezni kell, ha nem én csinálom, akkor nem is tudom megállapítani, hogy mikor jó. Kicsit kemény is lett, de Edit kitartó volt, sokat gyúrta, és szépen be tudta vonni vele első tortáját. Megmutattam neki hogyan készítsen rózsákat, így azt is csinált, elmondása szerint férje nem is akarta hinni, hogy ő csinálta(ez ismerős, nálunk is így volt az első tortánál). Másodjára édesapjának készített tortát a szülinapjára, aki kőműves, így Edit nagyon ötletesen egy fánglit és egy kőműveskanalat formázott meg, a torta feketeerdő volt. Édesapja nagyon örült neki, ő meg sok-sok dicséretet zsebelt be a családtól, nem csodálkozom. Már tervezi a következő tortáit...

Végül köszönöm nektek, hogy beleegyeztetek, hogy feltegyem ezeket a képeket, és köszönöm a véleményeket és a kedves szavakat amit tőletek kaptam.

2010. január 25., hétfő

"Fekete-fehér" torta pöttyös csokigallérral

Nagylányunk nyári gyerek, és nyáron van a névnapja is (legalább is amiről eddig tudtam), ezért mindig búslakodik, hogy nem vihet az oviba tortát. Nemrég beütöttem a nevét a keresőbe és rábukkantam a Wikipédián, hogy van még névnapja január 23-án is és február 2-án is. Úgy döntöttük, hogy a januárit kinevezzük névnapnak, amire készül a torta az oviba. Péntekre terveztem a tortáját, de aztán annyi más tortát készítettem, hogy letettem a szándékomról, gondoltam majd hétfőre. Közben a nagylányunk lebetegedett, már pénteken sem volt oviba, de a tortát ugyanúgy meg akarta kapni.
Pár hete egy kedves olvasóm küldött pár képet saját készítésű tortákkal, és volt közte ilyen csokigalléros is, és málnával volt megrakva a teteje, nagyon jól mutatott, nagylányom egyből megrendelte tőlem már akkor névnapjára, a málnáról most télvíz idején lebeszéltem, mondtam, hogy majd megkaphatja málnástól a szülinapján, de azért a csokigallért elkészítettük.

És végre valami sikerélményem is volt csokival való díszítéssel kapcsolatban, ennyire rég nem örültem az elkészült tortának! Úgy érzem, hogy mostanában több ilyen galléros torta is készül majd a konyhámban.

A kedves olvasóm elküldte a linket a videóval (linkre kattinva megtekinthető), ahonnan ő lemásolta a gallér készítésének a menetét, nem bonyolult csak kicsit időigényes, de megéri kipróbálni.

Először is a gallérról írnék pár szót. Nem mikróban olvasztottam hozzá a csokit, hanem szokásos módon kevés olajjal együtt gáz fölött, vigyázva hogy nem hevüljön túl, így könnyen vágható volt a végeredmény, és nem repedt (ezen azért is változtattam, mert az olvasóm írta, hogy nagyon törékeny volt neki az elkészült a gallér). Szóbahőn nagyon lassan szilárdul meg a fehér csoki, mikor meguntam a várakozást húgom segítségével átvittük a jó hűvös kamrában, ott pár perc alatt megkötött. A videón látszik, hogy a készítőnek sok fehér pötty lejött kenés közben, én óvatosan bántam vele mint egy hímestojással, így egy pötty sem vált le.
Amit másként csinálnák az az, hogy mielőtt a fehér pöttyöket kinyomom kicsit várok hogy dermedjen már a zsákban a csoki, hogy ne terüljön annyira, így szerintem elkerülhető, hogy a tej vagy étcsoki rákenésekor túlságosan ne vékonyodjon el, és így nem üt majd át helyenként a barna csoki színe, de ez csak feltételezés.
22 cm tortaformában sütöttem a tortát, a gallért szélessége kb 7,5 cm volt, így ehhez felolvasztottam 70 gr fehér csokit 1 ek olajjal, kb 50 elég lett volna, és 150 gr tejcsokit ebből is elég lett volna kb 130 gr, de ezt pontosan nem lehet kiszámolni (és ebből az adagból készült még a két csillag is).
Aldiban kapható csokikat használtam hozzá, tejcsokiból a Riquet márkást, ami a múlt héten 99 Ft volt, fehérből 1 fajta van, mindkettő bevált hozzá.
A tortához sütöttem 4 tojásból vizes piskótát, már rég furdalja az oldalamat, hogy vizes piskótát lehet-e sütőpor nélkül sütni, most kipróbáltam, lehet, kb 1 cm-el alacsonyabb lett mint sütőporos társa, de szerintem még így is jó eredmény. 22 cm formában bő 4,5 cm lett a piskóta 4 tojásból. Tettem egy szűk kiskanál sikért is a liszthez, mert a lányok pótmamája mindig mondja, hogy azért nem kellet rég a piskótába sütőpor, mert jó volt a lisztek sikértartalma, és megtartotta a légbuborékok falát, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom, hogyan viselkedik a piskóta ha teszek bele sikért is. Bevallom, mikor a lisztet hozzászitáltam, akkor nem gondoltam hogy bármi jó kisül belőle, összeset az egész, de azért csak megsütöttem, felnőtt, és nem eset kicsit sem vissza a végén. Mikor kihűlt ketté vágtam.

Hozzávalók a piskótához:
4 tojás
4 ek víz
8 ek liszt bőven mérve(ebből 1 ek kakaó volt, nekem lehetett volna kakaósabb, férjemnek így jó)
8 csapott ek cukor
csipet só
pár csepp citromlé
1 csapott kk sikér (természetesen aki akarja tehet bele 1 kk sütőport, akkor a sikér elhagyható)

A forma aljába papírt vágunk, oldalát nem kenjük ki semmivel, így jobban rá tud tapadni a massza.
A sütőt beállítjuk 175 fokra.
A tojását szétválasztjuk, a fehérjéhez hozzáadjuk a vizet, sót, citromlevet.
A lisztet elkeverjük a kakaóval és a sikérrel.
A fehérjét felverjük, majd több részletben hozzáadjuk a cukort, kemény habbá verjük (kb 10 perc)
Hozzáadjuk a sárgákat, ezt már óvatosan kavarjuk hozzá, majd a a lisztes keveréket rászitáljuk és kézi habverővel hozzákavarjuk. Belehúzzuk a formába, majd kicsit felhúzogatjuk a masszát a forma falára.
Forró sütőbe tesszük, majd megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:
4 dl tej
4 púpos ek liszt
1 tojás sárgája
1 rúd vanília (vagy 1 cs vaníliás cukor)
170 gr vaj
150 gr porcukor

A tejet, lisztet, tojássárgát csomómentesre kavarjuk,belekaparjuk a vaníliamagokat is, és a hüvelyt is beletesszük, majd sűrű péppé főzzük. Vízfürdőbe tesszük hűlni, néha belekavarunk.
A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral kihabosítjuk, majd hozzá adjuk a lehűlt pépet (a vanília hüvely eltávolítjuk), majd jól eldolgozzuk.

Ezenkívül került még bele két réteg étcsokival bevont keksz, amit egyszerűen 130 gr felolvasztott étcsokival (tortabvevonó, ez is Aldis) megkentem a megfelelő darabszámú vajas kekszet, ezt célszerű hamarabb megcsinálni, hogy megkössön rajta a csoki.

A rétegzés: egy kakaós piskóta, rá a krém kb 1/3-a, rá egy sor keksz, csokis felével lefelé, rá a krém másik harmada (ezt szívem szerint kakaóval kevertem volna össze, de férjemnek úgy már túl csokis lett volna), majd erre megint keksz jött, csokival felfelé, rá a maradék krém, rá a piskóta. Kicsit megnyomkodtam, hogy kevés krémet tudjak az oldalán vékonyan elkenni.

A tetejére mielőtt a csokigallért rátettem volna 2 dl tejszínt kentem rá, eredeti terv az volt, hogy kiskanállal tejszínhabgaluskákat szaggatok rá, de ahhoz legalább 4 dl tejszín kellett volna, és csak ennyi volt itthon.
A gallért akkor tettem rá, mikor még nem száradt meg a csoki, de már tartása volt, és jó hogy itt volt húgom, mert besegített a csík tartásába, két kézzel kicsit macerásabb lett volna megcsinálni.

Férjem szerint mostanában ez volt az egyik legfinomabb torta.

Ui: a keksznek kell minimum fél nap puhulás.

2010. január 22., péntek

Lúdlábtorta


Még eddig ezt sem sütöttem, most sem saját részre készült sajna, pedig szívesen ennék belőle. A család részre azért nem készítek, mert a lányok a meggyet nem eszik meg, a férjem meg a nagyon csokis dolgokat nem kedveli, az összeset meg nem szeretném én megenni(bár lehet nem okozna gondot egy 18 cm-is eltüntetése:D).

Hozzávalók (22 cm formához):

4 tojásból vizes piskóta (aki akarja ezt is készítheti kakaósra, de ezt így kérték, ez esetben 1 kanál lisztet kakaóra kell cserélni)

4,5 dl tej
1,5 cs csokis pudingpor
4,5 ek cukor
30 dkg vaj
15 dkg csoki (én 50 tejcsokit tettem, 100 étcsokit)
rum ízlés szerint (kb fél decit tettem)

megybefőtt

bevonáshoz: minimum 170 gr étcsoki

A piskótát megsütjük, lehűtjük, kettévágjuk. Nekem kb 5,7 cm lett.

A krémhez a tej nagyrészét főni tesszük, a többi tejben csomómentesen elkeverjük a pudingport és a cukort, majd a fövő tejhez adjuk, folyamatosan keverve megfőzzük, a végén hozzáadjuk a felkockázott csokit, majd addig kavargatjuk amíg szépen felolvad. Vízfürdőbe tesszük lehűlni, néha belekavarunk.
A szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a csokis pudingot és a rumot, jól kidolgozzuk.

A meggyet felezzük, lecsepegtetjük, pár szép szemet félreteszünk a díszítéshez, és egy kevés krémet is félreteszünk díszíteni.

A maradék krémet felezzük. Az egyik piskótára kenünk egy kevéske krémet, rátesszük a meggybefőt felét, majd megkenjük a fele adag krémmel, rá a piskóta, és ugyanígy kevés krém rá, meggyszemek, majd bőven a maradék krém.

Szépen elegyengetjük, én csak nagyoltam, mert gondoltam, hogy ha kihűtöm, akkor könnyebb lesz, de nem volt könnyebb, szóval ajánlatos még mikor puha a krém szépen elsimítani.
Egy éjszakára a hűtőbe tettem, majd másnap vontam be csokival.
A csokit 3 ek olajjal együtt olvasztottam fel, egy vastag aljú edényben, arra ügyeljünk, hogy ne hevüljön fel a csoki, mert akkor kicsapódik. A torta közepére öntöttem, s mivel nincs gitterrácsom ezért nem mertem csak úgy folyatni az oldalán, ezért rásegítettem egy késsel, természetesen így nem lett szép az oldala, szóval rács használata esztétikai szempontból fontos. Ha rácsot használunk akkor nem elég a 170 gr csoki.
Mikor megkötött a csoki díszítettem a tetejét, s mivel az oldala nem sikerült túl szépre, sőt, ezért tettem rá egy bordó szalagot, hogy elkendőzzön valamennyit a hibákból.

Thomasos torta

Kislánynak készült ez a torta, azért van a csajos dizajn, a Thomas meg a kedvenc meséje, ami számomra meglepő, mert az én lányaim inkább a hercegnős mesék rabjai. Sajna képek a megszokottól is rosszabbak, de nagyon szorított az idő mindentéren.

2 adag kakaós és 2 adag(másfél elég lett volna) vaníliapudingos-vajas (nem margarinnal, mert vajjal sokkal-sokkal finomabb ez a krém) krém készült hozzá,
az alsó résznek 3 tojásból tortalap, amit 3-ba vágtam, felülre 2 tojásból, amit kettőbe vágtam, majd feleztem, és összesen 3 részt használtam fel belőle.
Mindkettőnél a rétegzés úgy történt, hogy lap, kakaós krém, lap, vaníliás krém, lap, kakaós krémmel bevonás. Egy éjszakát hagytam, hogy szilárduljon a krém.
Tudtam, hogy a tortát utaztatni fogják, szóval be akartam biztosítani a dolgot, hogy nehogy szétessen az úton, ezért, a két szint közzé most is tettem merevítést, ehhez beszúrtam 3 húrkapálcát, teljesen egyszintben a tortával (a kép miatt hagytam kicsit kilógóra)

Majd vágtam egy kicsivel kisebb formát a második szinttől, amibe vágtam két nagyobbacska lyukat, majd bevontam frissentartófóliával. A lyukak helyét a torta oldalán bejegyeztem.
Rátettem a második szintet, majd az egész tortát átszúrtam két hurkapálcával, figyelve a a lyukak bejelölt helyét. A hurkapálca könnyen átszúrta a fóliát. Így már elég biztosnak, merevnek láttam a szerkezetét.
A két szint közötti rést megkentem krémmel, hogy egysíkba kerüljön a hátsó oldal is.

Ezután külön külön vontam be az egészet, legelőször a felső szint oldalát vontam be egy kék sávval, majd rátettem a felleget, és így folytattam lefelé. Ezt a módszert nem javaslom pudingos krémmel vagy dzsemmel borított tortánál, mert azokon nem tud rendesen megtapadni a fondant, és csúszni fog az egész, de ehhez, vagy egy sima vajkrémhez jól tapad, így lehet alkalmazni, az előnye az, hogy nem kerül túl sok réteg fondant egymásra.
Ezután ízlésnek és igénynek megfelelően díszítjük.
Thomashoz először csináltam egy vázat(ami lehet kókuszgolyó massza is) amit borítottam egységesen kék fondanttal, majd díszítettem.

2010. január 20., szerda

100.


Hát nem is tudom mit mondja, mit írjak, nem vagyok a szavak embere, ezért rövid leszek.

Ma reggelre bejelentkezett a 100-ik olvasóm, aminek nagyon örülök, de sajnos nem tudom, hogy ki az, mert sem a képesek közül az utolsó, sem a kép nélküliek közül az utolsó emberke, valahová máshova helyezte a rendszer, így nem tudom beazonosítani. Aki tudja, hogy ő, az jelentkezzem! Nem ígérek ajándékot vagy ilyesmit, csak megszeretném örökíteni a nevét ebben a bejegyzésben.

Természetesen minden olvasómnak örülök, és köszöntöm a blogom, akár bejelentkezett olvasóm, akár csak titokban olvas!!!
Bevallom, nem számítottam ekkora érdeklődésre , meglep, kicsit megijeszt a dolog, ugyanakkor örülök is neki. Ami mégjobban meglep az az, hogy az idén már 18 olvasó jelentkezett be, ahhoz képest, hogy még csak január 20.-a van ez nagy szám!

Szóval köszönöm mindenkinek aki érdemesnek tarja a blogom olvasni, remélem még sokáig érdekes maradok a számotokra!

Hello Kitty-s torta

Szülinapi torta, ahogy a gyertyák is árulkodnak, egy kislánynak készült. Belül csokis.
Kívül kakaós fondanttal borítottam, majd díszítettem, egyszerű szaggatott virágokkal, vízben elkevert kevés fondanttal ragasztottam fel. A virágokhoz fehér fondantot színeztem piros zselés ételszínezővel. Hello Kittit tapadását krémmel és egy fogvájóval is biztosítottam.

2010. január 6., szerda

Tavalyi díj

Igen, még tavaly kaptam ezt a díjat Raindroptól és Macustól, nagyon jól esett, köszönöm szépen nektek! Elnézést kérek, hogy eddig elhúzódott a bejegyzés megírása róla,
Macusnál komoly szabályok is vannak:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.

2. A logót ki kell tennem a blogban.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.

5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


A négyes ponttól eltekintve mindegyiknek eleget teszek, de a 4-est nem vállalom be, ne szeretnék most ennyire kitárulkozni.
Amúgy az 5.-sel is bajba vagyok, mert nagyon sok blogbarátom van aki nagyon kreatív, szóval nehéz lesz kiválasztani a 7-et, de próbálkozom. Többnyire olyanoknak adom, akik nem túl rég blogolnak, így ezt a díjat még nem kapták meg még régebb.

Vica
Egycsipet
Yázmine
Moha
Belly
Sedith
Edó

Szóval ez a 7 választottam, még legalább 7-et tudtam volna választani, de a szabály az szabály. Fogadjátok tőlem szeretettel!

Utólag megkaptam Anditól, Valitól, Edithtől, Zsiritől és Zsuzsától is, nektek is nagyon szépen köszönöm!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails